Ovis jóga beszámoló 2019.03.12.

Ma Iza, Gabika, Lili, Timi, Bálint, Domi, Nándi és Szabi vettek részt az ovis jógán. Sima OM-al kezdtünk, autóversenyzőssel folytattuk. Ma mindenki nagyon pörgött, többször eszközölnöm kellett némi „zsarolást” az óra végi ajándékok tekintetében, hogy azért ne csak körbe-körbe szaladgáljanak a gyerekek egész órán, hanem sikerüljön némi tematikát is varázsolni a foglalkozásba :-D Elmeséltem a gyerekeknek, hogy az erdei oviban is ilyen szép, napos, ámbár szeles tavaszi nap virradt, ezért aztán az állatkölykök úgy döntöttek: remek a hátszél, rendezzenek hát egy mezei futóversenyt! És úgy is lett! Összegyűltek az állatkölykök a nagy mezőn. Igen ám, de a bölcs bagoly pillogott a nagy szempilláival, meg huhogott jobbra, huhogott balra (meg is csináltuk a bagolyszemet, a nagy levegőt, és a baglyos huhogást, Lili még a fiúbaglyot is tudta!! - a többieknek ez utóbbit még gyakorolni kell :) Szóval, a bagoly azt mondta: Nem igazság, hogy a csigakölyök és a nyuszi kölyök egy versenyben induljon, mert hiszen a csiga lassú, a nyuszi meg gyors. Legyen inkább úgy, hogy külön-külön startolnak el a különféle állatkölykök. Ezzel aztán mindenki egyet is értett. Úgy hogy először is rajtvonalhoz álltak a különféle kis kígyók (csak karral lehetett húzni magukat hason, lábbal nem lehetett segíteni, azért 1-2 újoncnál még bemozdultak a lábak ;) Igyekeztem figyelni a befutót, és ennek megfelelően megjutalmazni az állatkölyköket. Mindenki kapott egy saját kis ajándékzacskót, amire alkoholos filctollal rá is írtam a jelüket. Ebbe a zacskóba lehetett gyűjtögetni a csoki golyócskákat, az kapott többet, aki gyorsabban-ügyesebben csinálta a feladatot – de hát mindenki nagyon gyors és ügyes volt ugyebár ;) Aztán egymással versengve kiabálták be a gyerekek, hogy melyik állatkölyök versenye legyen a következő: volt még béka, őzike, nyuszi, tigris futóverseny. Különszámot képezett az oroszlán bömbölő verseny, ahol azt néztük, kinek félelmetesebbek a karmai, kinek rettenetesebb a bömbölése, és kinek a nyelve éri el az állát :-D Nem győztem dicsérni! Gabikában elképesztő versenyszellem munkál, és mellé tényleg ügyes és gyors is, érdemes lesz majd odafigyelni később, lenne-e kedve valamilyen versenysportban kipróbálni magát. Néha kicsit küzdök azzal, hogy nehezen kezeli, amikor többen vagyunk, biztos vagyok benne, hogy otthon rengeteg figyelmet kap anyától, amivel egy csoportos foglalkozás vezetője nem kelhet versenyre ;) Ilyenkor azt kívánom, bár osztódhatnék sokfelé, hogy minden kérdésre válaszolhassak, minden szemkontaktusnál jelen legyek, minden történetet figyelmesen meghallgathassak, mindenki produkcióját megdicsérhessem, minden balesetet gyógyító kezemmel elsimíthassak, de hát csak egy van belőlem, ebből az egyből igyekszem kihozni a maximumot, remélem, ezt a gyerekek is mind megértik :) Iza már komoly nagylány, talán ő a csoportban a rangidős, bár még csak 1-2x volt, de nagyon gyorsan tanulja meg a mozgásokat, gyorsan ráérez a feladatokra. Domi szintén nagyon ügyes és gyors is, nagyon vágyik a figyelemre és az elismerésre, egy igazi kis harcos alkat, csak veszélyes nagymacskákkal azonosul :-D Nándi mindent tud, amit tanítottam neki ovis jógán, rettentően büszke vagyok rá! Ha feladat van, lelkesen jelentkezik, hogy bemutassa, és jól is csinálja, látszik, hogy már évek óta jógázik, és büszkén osztja meg a tudását. A nehezebb feladatokba még bele tud fáradni (pók, rák), és látszik, hogy a kudarcot nehezen viseli, de mindig át tudtam lendíteni, és rá tudtam venni, hogy mégiscsak fejezzük be a futamot, hiszen eddig olyan szépen csinálta. Lili is ügyes, látszik rajta is a több éves jógázás, ő kicsit most több pátyolgatást igényel lelkileg is, fizikailag is talán a legkisebb a csoportban. Bálint továbbra is huncut, ma nem vonta ki magát, nagyon szépen mindig ott állt a rajtvonalnál, tapsra indult, és minden feladatot jól megcsinált. Timi és Szabi voltak ma az elvarázsolt hercegnő és királyfi :-D Mindketten menet közben megeszegették a csoki golyókat, hiába kértem őket, hogy csak anyával otthon vacsora után egyék meg. Timi egyszerűen csak eszegetett, Szabi viszont egyfolytában hajtogatta nekem, hogy ő milyen éhes, és neki most már ennie kell, ugye ehet? És hát bármennyire igyekeztem lebeszélni róla, hogy egyen, ő bizony evett, Timivel egyetemben :-D Ők ketten vetődtek mindig utoljára a startvonalra, de azért mindig mindent megcsináltak :)
Egy fogócskával zártuk a foglalkozást. Akit elkaptak, nagy terpeszben megállt, és ki lehetett szabadítani, ha valaki átbújt a lába között. Mindenkire sor került fogóként, aki szeretett volna fogó lenni. Volt pár szeleburdi balesetünk, de a gyógyító kezem minden letaposott lábacska, beütött kobak fájdalmát eltüntette, a játék egyébként is túl vonzó volt ;)
Aztán már idő volt, körbültek a gyerekek a szőnyegen egy szép OM-ra, most nem volt nasi, hiszen csoki golyócskákat kaptak a játék közben, kis aji volt, és 1-2 perc késéssel robogtunk is ki a szülőkhöz az öltözőbe.



Kövess minket a Facebook-on!